Csak egy mozzanat vagyok
e homorú tükörben
a lélegzetem-fény
és áttükröződik itt a
semmi
jó volna lenni vagy nem is annyira lenni
összetorlódnak most a sötét felhők
átszűrődik rajtam az őszi suhogás
csak lengeni a bolygó-elipszis hintán
vagy lejönni a tintáról cigiról, dohányról
éles papírlap széle vagy elsodró országhatár
ha engedi e félig áterersztő membrán magától
hát hánykolodom
vet dob a halucináció-hullám
véres-madártoll
Szögesdrót-meditáció egy börtön ablakából
inak, szökés-stáció, Jézus
zárka-bibliaóra,
Noé bárkája az a csillagkép
a megtérteké. Jézus és ügyvéd nincs, csak egy kisegér jött fel
most becsúkódik az apróbetűs károli biblia
apámé volt
egy szarvas dühöngött aznap pécsen
kilőtték a vadászok
egy üstökös hasított belőlünk
aznap idő-hasadékot
Ember- vagy patkány-horzsolás
disznóperzselés
kihegyezett fogkefével szúrták le
a börtönlépcsőház-kanyarban - börtöntoposz
e per jelét
most örök jelenbe vésem
nem volna szabad
megkísérteni
a halhatatlanságot ezzel
az ostoba szöveggel
De az embert
aki nem reflektál másra
csak börtönben néz mint múlt
rézfej-és árnyéka önmagára
sós sötétet szór a sebbe
ez a szabadulásod ezüstje
télhajója
az internacionálé így tanítja
a vörös üstökös az elménket meghasítva
tér vissza az égi csillagpálya
a grundon a múltam egy labdázó árnya
