Feltörték a Tolvajkergetők weboldalát és facebook oldalát töröltették Az, hogy Mező Gábor cikke alatti kommentelési lehetőség a hacker és kiberbűnözői csoportról való valós tényfeltárások és adatok felhozása miatt szűnt meg, az egyenesen sajtóbotrány, az igazság és a tények elhallgatása - de ez megszokott. Mező Gábort megkértem arra, hogy tegyen kiigazítást, de olyannyira politikai prostituált az emberünk, hogy csak azért mert van valami a Tomcaték által leírtakban, ami negatív fényt vet a kommunizmusra fent hagyott mindent - de ez nem is baj, mert végüls én részemről azt kértem, hogy maradjon fent, de egyben egy kiigazítás is legyen, akár Tomcat velem kapcsolatos bocsánatkérő videójával (ha még a Youtuben fellelhető).
Csak a vereséget kell a futballban és a rossz verseket megmagyarázni. Az, hogy a múlt örök nyilván Indiából eredő tézis; Osho merített az indiai hagyományból, amikor is azt állította, hogy ami változásra képes, ami esetleges, ami mulandó az igazán nem lehet valóságos - a múlt mulandósága pedig csak a mulandó emberi emlékezet miatt mulandó, de abszolút értelemben örök.
a brüsszeliták most szelik át a tervet mint himnuszban a balegyenes villogó vonalakat terelnek
én fájdalom horizontot bontok ha közénk szógránát robban sötét pára süvít át a kitört ablakokban mint a múlt úgy fénylik át rajtam az átváltozás köveket látok, hordalékot a félelem szikrázik fenyveserdők a távvezetékek a drótokban a hajnalcsillag egy álom koncentrikus körében fekszem nem az vagyok akinek hittem a lelkem
egy választ vártam de nem volt sosem kérdés minden irányból a lét: együttérzés
burokban él ki bürökben él munkanélküliek dalát megénekelém
egy ének pattant a sötétből elém egy régi holdvilág suhant át míg kibontottam a vitorlát
Kharon kenujában feküdtem vitt a stüx a sötét tengerig szenvedtem lelkiismeret szerint
háborogtam ahogy kell és megemlékeztem rólad nagy ünneppel
mikor a két gerle leszállt a padra fiatal voltam még mint egy vadászgép
hittem a jelekben hogy reménykedjem ma már csak a káosz szárnyai bábel tornyának árnyékai felettem és lefeleé egy görbe lépcső mint egy gyulladt légcső a háborúban. egy óvóhelyen
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
VálaszTörlésFeltörték a Tolvajkergetők weboldalát és facebook oldalát töröltették Az, hogy Mező Gábor cikke alatti kommentelési lehetőség a hacker és kiberbűnözői csoportról való valós tényfeltárások és adatok felhozása miatt szűnt meg, az egyenesen sajtóbotrány, az igazság és a tények elhallgatása - de ez megszokott. Mező Gábort megkértem arra, hogy tegyen kiigazítást, de olyannyira politikai prostituált az emberünk, hogy csak azért mert van valami a Tomcaték által leírtakban, ami negatív fényt vet a kommunizmusra fent hagyott mindent - de ez nem is baj, mert végüls én részemről azt kértem, hogy maradjon fent, de egyben egy kiigazítás is legyen, akár Tomcat velem kapcsolatos bocsánatkérő videójával (ha még a Youtuben fellelhető).
VálaszTörlésCsak a vereséget kell a futballban és a rossz verseket megmagyarázni. Az, hogy a múlt örök nyilván Indiából eredő tézis; Osho merített az indiai hagyományból, amikor is azt állította, hogy ami változásra képes, ami esetleges, ami mulandó az igazán nem lehet valóságos - a múlt mulandósága pedig csak a mulandó emberi emlékezet miatt mulandó, de abszolút értelemben örök.
VálaszTörlésa brüsszeliták
VálaszTörlésmost szelik át
a tervet
mint himnuszban
a balegyenes
villogó vonalakat
terelnek
én fájdalom horizontot
bontok
ha közénk
szógránát robban
sötét pára süvít
át a kitört ablakokban
mint a múlt
úgy fénylik át
rajtam az átváltozás
köveket látok, hordalékot
a félelem szikrázik
fenyveserdők a távvezetékek
a drótokban a hajnalcsillag
egy álom koncentrikus
körében fekszem
nem az vagyok akinek
hittem
a lelkem
egy választ vártam
de nem volt sosem kérdés
minden irányból
a lét: együttérzés
burokban él
ki bürökben él
munkanélküliek dalát
megénekelém
egy ének pattant
a sötétből elém
egy régi holdvilág suhant át
míg kibontottam
a vitorlát
Kharon kenujában feküdtem
vitt a stüx a sötét tengerig
szenvedtem
lelkiismeret szerint
háborogtam ahogy kell
és megemlékeztem rólad
nagy ünneppel
mikor a két gerle leszállt a padra
fiatal voltam még
mint egy vadászgép
hittem a jelekben
hogy reménykedjem
ma már csak a káosz szárnyai
bábel tornyának árnyékai felettem
és lefeleé egy görbe lépcső
mint egy gyulladt légcső
a háborúban.
egy óvóhelyen