ANYAGTALANUL

Anyagtalanul lobogsz

térközök között

vonatok fénye elsuhan

idő-katedrálisok

halánték-sár

áttetsző kapillárisok  

átdidereg rajtad a hűvösség

eső-zajokban

pokol-lakodalom van valahol

messze zúgolódik a szél

szürke hideg ablakod

csendjére néző

sötét alakban

szikrázik a jelen

vas-dörömbölések

idő-feledésben élsz

rajtad szétzúzódott homályok

utolsó leolmlott én-fragmentumok

belőled kilángoló szilánkok

mozdulatlansággá dermedt

madár-zengés

lebeg az égen a játék

még visszacseng füledbe

az álom hangja

de már elindulsz előle

a lassú fények felé

aranyló tengerek

ébredő

horizont-káprázataiba

taposol