A régi Viharban ma árnyék virraszt
a sötét esőben is fénynek látlak
levedlik
rólam ez a múlt is
mint
egy szomorú álom acél-árnyéka
az őszi utcalámpa pislákol még valahol a szívekben
elindul
az éj és csendbe lépnek
az elhalkulók,
a városvégi kísértetek
a városvégi kísértetek
a
holdfény szitál ott
a
kettétörött semmi tükröződő arany-partjai alatt
áttetsző
éji-villamospályák,
színes
égi-tócsák reklám-párhuzamai csengenek.
Emléked
a jövő próféciája volt,
rád
pillanthattam az ezüst-sötétből
zendülő
tavaidat láttam
szépséged
aranyló lombkoronákban
szépséged
lobogó sugárútján
tűnékenységed
elillant fénye
az
örök valóság hullámverése
a sötét esőben is fénynek látlak
a
parkon át meghasadt a világosság
villám-madarak
karcsúságod,
vállad ívéről
emlékeimbe
mindörökre
mint
zuhatagba szállnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése