 |
| Szent Kristóf (Reprobus) |
bánat-szemafor
mikor az Isten gyalogol
azon a borús télen
csillog a villanyfényben
az asztal
mint a hűs patakvíz amikor vadat
vigasztal
Benőtte a gaz a múltat
ezért nem emlékszel
a kerten át jött feléd az Igaz
a tiszta kék végtelen Ég
Vízanyánk hullámaival
Ezüstkopoltyú mikor lángol,
virág nyílik a homályból
mikor a kiáltás-ablakai elvesznek
öntudatra ébred
egy gyermek.
Így nézem én a révészt
ő a keresztény Atlasz
győzelem az
de nem a farkasszemeknek
mikor a kiáltás-ablakai elvesznek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése