reflexiók Tandori Dezső: Paper Star című versére írva
"Ráírta Szpéró emléknevét"
Víziváros, a citromlabda lepattan most
és így szikrázik át
az élet a földről a napba
zörög megvillámlik látom
az örök ég, szíve alatt ázik
te vagy minden ablakban
napsugár, lélekveréb
"Ráírta Szpéró emléknevét"
Ó ez a madár és labda örök szubsztanciája
miként csavarodik egy jelentésbe "a szélbe csapva"
a szárny, a labda, a védő becsapva
a semmiből növekvő lét ága
madártető a kéz, ez a Garuda-szárnya ?
a gombfocik? Elmúlik a szárny, a meccslabda
és a citromlabda többé
a két térfél lég kárpitját nem hasítja
az önreflexiók: a vég és végtelen lélegzetét...
mikor vége ennek a nagy , nehéz és fájdalmas
mérkőzésnek
hazaindulunk mind
nem leszünk senkik vagy valakik többet
nem látnak majd azok sem
verébszemükkel
akik majd utánunk jönnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése