TAT TVAM ASZI

A távoli távvezetékek
mint ördögök suhannak egybe
így tűnök én is
az illúzió-erdők felett szállva
a végtelen lakótelepbe

A tükörből morajlik rám az utolsó fény:
hogy nincs múlt, sem jövő, sem jelen
mégis mintha mégis lélegeznék
én a fegyvertelen.