HALKÜON

Itt a csillagok alatt

a rohanó űrben

a szenvedés az egyetlen objektív emberi érzékszerv

Kórházi joghurttal nézi a farkasszemet

bárányfej-mivoltunk

a röntgen-árnyéképek villognak rám

ez az én Hirosimám

"szétlőtték az átkozottak" a pléhkrisztust, "a feszületet!"

Krisztus urunkon lövedékek és bombák - világháborús sebek

Még tart a lélek sötét éjszakája odabent,

még nincs vége e labirintusban hirdetett

evangéliumnak.

A hélium lángon melegített kis pokoli bolygó

pislog és kering bennünk, mint elképzelések rendszere,

de talán nem is azok vagyunk, akiket látunk

magunkon és kívül

és nincs lábunk

és úszunk innen is "elfele"

Ó árnyékvilág-halászok, halak, halküon,

Hádész mezeje, Hádész virágai ezek!

Lélek-fragmentumok, alig-fények

alig-fénykopoltyúk, lélegző csövek és vízszemek

sóhajok, elbukottak, zuhanók és kővéváltak

alig maradnak itt veled,

elillantak aranylásba és ezüstlésbe

futnak, mint megriadt szarvasok

vissza: az arany-erdőmélybe.